Reménytelen élet

Van mikor az élet, mélyen megsebez,

s már nem érdekel többé mi is lesz veled,

mert hited vesztvén úgy érzed minden hiába,

ha folyton téged ér az Úrnak csapása.

Az élet szépségét már rég nem kutatod,

hisz csak fájdalom és kereszt az mit reád aggatott,

kereszt melynek nehéz súlya egyre nyomja vállad,

s mit cipelnél is folyvást,  ha volna hozzá lábad.

Nyomorod nem látják, sem kihullt könnyedet,

melyek arcod szikár ráncaidba belemélyednek,

hisz senkinek nem mutatod, milyen is úgy élni,

ha szívednek fájdalmát senki meg nem érti.

Nincs másod már régen, mi boldoggá is tenne,

csak kézzel sodort cigarettád felgomolygó füstje,

mely emlékeztet arra, hogy van, valami van még,

amivel leélheted életed egész  emberként.

Kun Magdolna

Fotó:Attila Janics