Ne sírjál nagymama

Ne sírjál, nagymama, hogy most nem ölelhetsz meg,

s hogy kezemet kezeddel nem érintheted,

hisz minket nem a távolság, és nem a fal köt össze,

ha nem azon boldog érzés mely szívünkbe van rejtve.

Ne szomorkodj azért, hogy most nem láthatjuk egymást,

s hogy nem tudod megéred-e  az újra viszontlátást,

hiszen én távolról is éppen úgy vigyázlak majd téged,

mint mikor magam mellett tudtam óvó közelséged.

Én nem kérek most tőled mást, csak védd és óvd magad,

hogy  pár hét után egészségben viszont lássalak,

és még elmondhassam ezerszer is, mily boldogság az,

mikor önfeledt mosolyoddal karjaidba kapsz.

Bármi történjék is, mama, egyet ne feledj,

az én szívemben mindig lesz otthonod, helyed,

mert bármit is tartogat számunkra az élet,

elfeledni téged én már sosem lennék képes.

Kun Magdolna