Mintha hozzád tartozna

Neked csak egy öreg, ki ráncaitól vénhedt,

kit megviselt a sors, megviselt az élet,

s ki megtanulta már  egy emberöltőn át,

hogy ha erőtlenné válsz, nincs szükség reád.

Te csak fáradt arcát látod, karikás szemét,

melyben könnyként csillan a kín, a szenvedés,

s az a jól elrejtett fájdalom, mit titkolnia kell,

hogy emberi mivoltát ne veszítse el.

Mert ő is volt egykoron fiatal és erős,

ki nem hátrált meg soha az akadályok előtt,

hisz mindennap megvívta az életért a harcot,

hogy szerettei előtt ne valljon kudarcot.

Hát ezért nézz úgy reá, mintha hozzád tartozna,

mintha ráncos arca, anyádé, vagy apádé volna,

akit bár megviselt a sors, és megviselt az élet,

de érted és a jövődért mindenen túllépett.

Kun Magdolna