Egymásra vigyázva

Már nem a vágy a fontos, nem a szenvedély,

ha nem az, hogy társként mellettem legyél,

és tartsd bennem a lelket, ha néha-néha nap,

arcomon pár könnycsepp futva átszalad.

Elfáradó szívünk már csak nyugalmat keres,

így nem lobbant lángcsóvát, nem gyújt tüzeket,

s nem vágyik másra csak annyira talán,

hogy kerüljön el minket a szomorú magány.

Amíg itt vagy nekem, s én itt lehetek néked,

addig ártó tűznek ereje pernyévé nem éget,

mert minden újabb napban lesz majd olyan óra,

mikor ajkad az életet ajkamra csókolja.

Kun Magdolna