Kezem a kezedben így
reszketőn vénen.
Elsuhant életem, de
vágyad még érzem.
Még hallgatom szíved őrült
dobbanását,
még látom szemedben a
tűz lobogását.
Arcunk már ráncos, az
érzés sem a régi,
de ha rád nézek,
szeretnék ezer évig élni,
hisz a szív még
fiatal csak lelassulva ver,
tudva azt, hogy ezzel
tán még időt nyer.
Mindazon szépért mit
szemeidben látok,
s mi nem hagyja
kihűlni azt az örökégő lángot,
mely mindkettőnk
szívében ott parázslik még,
hiába, hogy lángereje
már elmúlásra kész.
Tőlem már nem vehet
el sem idő, sem jövő,
mert amíg szorítod a
kezem, te leszel az erő,
erő mely kitartást ad
bármerre megyek,
hisz tudom, te mint
hűséges társ a sírig követsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.