Ha fáradt lesz a
léptünk, ha gyengül szívverésünk,
ha már úgy érezzük utunk legvégéhez értünk,
fel ne adjuk hitünket,
s azt a csöppnyi kis reményt,
mely a további túléléshez
mindenképp elég.
Hisz ott vannak az
unokák, kik erőt adnak nékünk,
ha netán könnyekbe fulladna
mindaz miért éltünk,
s ha netán lanyhulna majd bennünk az a régi kitartás,
amellyel túlléphettünk
ezer, és ezer akadályt.
A végsőkig kell harcolnunk,
mert nem adhatjuk fel,
akkor sem ha az a
másik part már túlontúl közel,
hiszen minden egyes
napunk új értelmet nyerhet,
amíg unokáink lesznek,
kik a cél felé vezetnek.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.