Emlékek közt járva

Ha emlékek közt járok, könnyes lesz szemem,

mert újra él a múlt itt benn a szívemben,

a múlt, amit sosem lehet elfeledni már,

hisz bármerre megyünk, mindig ránk talál.

Múlt nélkül nincs élet, nincsen létezés,

hisz az ragyog fel tisztán mindent, ami szép,

ami olykor-olykor szemeinkbe könnyeket lopott,

s ami nyári csókkal hintette ránk a rózsaillatot.

Amíg emlékezni tudunk, múltunk velünk lesz,

mint kitartó, igaz társ oly hűséggel követ,

mert a múlt ott él, ott benn a szívünkben,

ahol időtlen szépsége már nem múlik sosem.

Kun Magdolna