Szív-üzenet

Van- e, anyám, odafenn vadvirágos rét,

ahol kicsiny kis pillangók szállnak szerteszét,

mikor meglibbenti szárnyukat a kócos nyári szél,

mely néha-néha nap még terólad mesél.

Van-e, anyám, búzamező, s azon sárguló kalász,

melynek lisztjéből készült ízletes kalács,

és ropogós, friss  kenyér mit úgy szerettem én is,

hisz abban leltük meg az élet reménységit.

Mesélj hát, jó anyám, rendben van-e minden,

fáj-e még a szíved, ha azon halk sóhajtás rebben,

mikor letekintesz odafentről , és szomorúan látod,

hogy arcom még mindig könnyeimtől ázott.

Tudod, drága, anyám, mióta nem vagy itt velem,

csak futnék-futnék, mert nem lelem helyem,

hiszen nem tudhatom azt, hogy az égben odafenn,

megkapod-e, megérted-e szív-üzenetem.

Kun Magdolna