Tudjuk, hogy odaátról
nincsen visszaút,
sem érzés, sem szív
mely hazafelé húz,
mégis reménykedünk,
hogy egy szép napon,
halk kopogás
hallatszik majd az ajtónkon.
S akkor belép rajta
az, ki oly régen elment,
kinek hiányától úgy érezzük már ezer év eltelt,
ezer év szenvedés, és ezeréves bánat,
amire ezer éve várjuk
a - miért Uram-választ.
Tudjuk, hogy odaátról
még nem jött vissza senki,
mégis bízunk abban, másképp
fog ez lenni,
ha egyszer fenn a Jóisten
majd úgy rendelkezik,
hogy visszaküldi
családjához az ég gyermekeit.
Mert hiába telik el ezer,
s még újabb ezer év,
ha szívünkben örök marad
a hiányveszteség,
az a veszteség, ami
oly mélységes fájdalommal jár,
hogy nincs az-az idő,
ami ezt begyógyíthatná.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.