Anyám is volt ifjú.
gyönyörű és szép,
kinek emberi nagyságát
sokan tisztelték,
hiszen kitartó
erejével ott is segített,
ahol vigaszt és szép
szót nem remélhettek.
Sokáig küszködött mind-mind
azokért,
kik szívéhez
tartoztak, kik viszont szerették,
mert életcélja az
volt, hogy fel ne adja addig,
míg Isten védőkarja
feléje is hajlik.
Anyám a gyönyörű már megöregedett,
szép arcára könnyek
róttak ráncot, sebeket,
melyek ellopták ifjúságát
és szíve erejét,
de nem csorbították meg drága emlékét.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.