Kicsi unokám

Az idő feletted is eljár, kicsi unokám,

hisz már te is utas lettél az élet vonatán,

mely túl gyorsan robog, túl gyorsan szárnyal,

a rohamosan fogyó évek, napok által.

Ha majd felnősz egyszer, ne felejts el engem.

Simogass meg néha gyermeki kezeddel,

vagy hívj fel, ha netán  túl messzire mennél,

és tőlem elérhetetlen  távolságra lennél.

Amíg bizton hihetem, hogy számíthatok rád,

virágot hint lábam elé ez az egész nagyvilág,

mert tudom, hogy ha egyszer tél nyomába érnék,

te ismét elhoznád az új tavasz reményét.

Kun Magdolna