Vasárnap van

Vasárnap van, s ilyenkor arra gondolok,

hová tűnt az idő, azok  a boldog, szép napok,

mikor még hihettem, hogy bármi történhet,

nem lesz addig baj, míg anyám védelmez.

Hisz a legnagyobb biztonságot mindig az adja,

ki úgy vigyázza életünket mintha sajátja volna,

s úgy kíséri lépteink, hogy az mindig meglelje

azt az utat mely rózsát hint majd lábunk elibe.

Vasárnap van, és én csendben könnyezem,

anyámat siratom, ki már nem lehet velem,

ki már nem vigyázza életemet, sem azon utamat,

hol a hervadt rózsák tövisei szívembe marnak.

Kun Magdolna