Egy ölelést értük

Dolgos kezére csókot hintsetek, s öleljétek át

a legszentebb embert, a drága nagymamát,

kinek varázslatos lényét nem pótolja semmi,

mert nincs hozzá hasonló, ki így tudna szeretni.

Hisz a nagymamák szép szívét úgy alkotta Isten,

hogy abban a szeretet mindig megteremjen,

és mindig ott legyen, ha netán szükségeltetik

azoknak, kik őt is éppúgy viszontszeretik.

Így hát szeretettel öleljétek nagymamátokat,

hogy érezhesse mi szívetekből feléje árad,

hiszen ha érzi, hogy szívetekben megterem a hála,

tudni fogja, hogy ez életben Ő sem élt hiába.

Kun Magdolna