A magány fájdalma

Elkerülhetetlen, hogy egyszer mind magunk legyünk,

és azok nélkül éljünk, kiket nagyon szeretünk,

mert senkinek nincs megadatva, hogy együtt menjenek

azon hosszú útra, mely vissza nem vezet.

Nem tudjuk elkerülni, hogy a magányosság csendje,

szívünket és, lelkünket messze kerülhesse,

és ne könnyeinkkel sirassuk el mind. mind azokat,

kik életünkhöz, sorsunkhoz hozzá tartoztak.

 Mind tudjuk, milyen szomorú is az egyedüliség,

az a fojtó szívfájdalom miről beszélni nehéz,

s az a mindennapos túlélő harc mindazok felett,

kik régen feladták már az életküzdelmet.

Ha magányos embert látsz, kit könnyes csendje kínoz,

szólj hozzá egy pár szót, adj szívednek hangot,

mert talán ez a bátorító, biztató hang sarkallja majd arra,

hogy ne bukjon el idő előtt az egyedüli harcba.

Kun Magdolna

Guillaume Van Strydonock festménye