Az idő véges, így egyszer
eljön az a nap,
mikor már csak emlék
őrzi ön mivoltomat,
s mikor már csak
képzelet lesz minden mozdulat,
amibe beleöleltem
simításomat.
De te, fiam, őrizz
meg minden szót és hangot,
ami neked és az
unokámnak szeretetről vallott,
hogy e szívből áradt szavak
ne vesszenek el,
akkor sem ha e
világban nincs számomra hely.
Mert a szavak azok,
melyeknek halhatatlansága
tudatja majd velem hogy
nem éltem hiába,
hiszen ha hátra marad
utánam egy-két gondolat,
földi létem teáltalad
már örök időt kap.
Kun Magdolna
Biztosan nem éltél hiába. Biztosan nem!
VálaszTörlésTalán én sem. :)
Én is úgy gondolom kedves Józsi :) Mi már elmondhatjuk, hogy gyermekeink, unkáink által halhatatlanok leszünk!
VálaszTörlésKöszönöm !
VálaszTörlésÉn is köszönöm a látogatást :)
Törlés