Köszönöm, Uram, gyermekeimet,
kik szívből
szeretnek, kik hűn védelmeznek,
és köszönöm neked
azokat a drága unokákat,
kik éltető erői egy
vén szívdobogásnak.
Tudom, hogy annyi mindent
megadtál nekem,
ami túljuttatott szépségével
e könnyes életen,
hiszen ott voltál
velem mikor veszni láttam
mindazt mi hittel
bírt a megpróbáltatásban.
Most újra feléd száll
pár leheletnyi sóhaj,
melyben benne van a
kérés, és benn van az óhaj,
mely nem más, mint az,
hogy engedj addig élni,
míg felnőtté vált unokáim
a maguk útját lépi.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.