Nem bánt a lelkiismeret,
ha vissza-visszanézek
azon múló évekre,
melyekben vigyáztalak téged,
mert erőmmel és hitemmel
úgy éltem, fiam,
hogy egy nap, ha lejár
időm, büszkén halhassam.
Tudom voltak olyan
napok, mikor tán te is érezted,
hogy túlságosan mélyen
ölel az a fojtó szeretet,
mely szívemből folytonosan a szíved felé áradt,
hogy azoknak kik bántottak,
egyszer megbocsájthass.
Nem mondom, hogy
könnyű volt jó anyának lenni,
s úgy óvni meg téged,
hogy ne sértsen meg senki,
de úgy hiszem, mi
tőlem telt, én mindent megtettem,
mert csak így lehettél boldog te is mellettem.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.