Az anyák elrejtik
fájdalmukat, és sosem mutatják,
milyen mikor szíveiket
bánat járja át,
mert az édesanyák tudják, hogy gyermekeiknek
ők jelentik az erőt, s a biztos védelmet.
Az anyák ezért minden
könnyet belül sírnak el,
ahol nincs látható
nyom, sem semmiféle jel,
ami arra adna
utalást, hogy az ő szívük is vérzik,
mikor gyermekeik életútját
tövisnyomok sértik.
Az anyák csak akkor
zokognak a fájdalomtól fel,
ha gyermekük szeretetét
már nem nyerhetik el,
mert van úgy, hogy az
élet mást ír, vagy tán a sorskeze
dönt azt el, hogy
kinek kell majd előbb mennie.
Senki sem tudhatja,
mit hoz a jövő,
ki lesz, aki marad, s
ki az elmenő,
hiszen elég pár
pillanat, és máris véget ér
annak léte ki sírig
küzdött gyermekeiért.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.