Sorban állás

Születésünk után már mind-mind odaállunk,

azon hosszú sorba mit végtelennek látunk,

mert bizony végtelen az a sor  mely arrafelé visz,

ahol már nem cipeljük tovább az élet terheit.

Születésünk után már elmondhatjuk azt,

egyszer a mi életünknek is vége szakadhat,

és nekünk is majd be kell állni azon-hosszú sorba,

mely emlék mivoltunkat csillagfénybe fonja.

Egyszer majd mi is elérünk utunk legvégére,

oda hol az embernek már nem lesz több esélye,

sem arra, hogy visszatérjen régi otthonába,

sem arra, hogy földi álmát valóságra váltsa.

Ezért kell hát becsülni minden napot, évet,

ami szívünkben és lelkükben tavaszt, nyarat ébreszt,

mert ha egyszer elérünk utunk legvégéhez,

már csak emlékünkről szólhat ez az elröppenő élet.

Kun Magdolna