Már születéskor felsírunk,
s fájva könnyezünk,
mintha éreznénk, hogy
keserves lesz földi életünk,
mintha tudnánk,
mennyit kell majd azért küzdeni,
hogy ne kelljen emberségünk
elveszíteni.
Mert küzdésből és
bukásból áll sok-sok leélt évünk,
hisz számtalan veszély
az mivel szembenézünk,
és számtalan kudarc, miben
a számolatlan könnyek,
egyre csak mélyebbre-mélyebbre
temetnek.
Tudom, Isten ad erőt, hitet, reménységet,
hogy mindennap legyen, mi fájdalmunkból ébreszt,
és mindennap higgyük, mind azért születtünk,
hogy egy jobb világ
jöjjön majd, ha mi már nem leszünk.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.