Akik már elmentek

Kik elmentek, többé nem jönnek már vissza,

nem mondanak szép meséket vigasztalásunkra,

nem vetik meg ágyunkat, nem aggódnak értünk,

nem vigyázzák féltve meg-megbotló léptünk.

Kik elmentek, nem kívánnak már szép jó éjszakát,

nem gyógyítják lelkünk,  és nem ölelnek át,

ha szíveinket marcangolja az a sok-sok megbántás,

ami az életben oly sokszor könnyekért kiált.

Kik elmentek, már nem hallják meg azon szavakat,

melyeket az itt maradtak fájva mondanak,

mikor az égbolt felé tekintvén újfent meglátják,

az egymásután következő csillaghullását.

Kun Magdolna