Kik elmentek, többé
nem jönnek már vissza,
nem mondanak szép
meséket vigasztalásunkra,
nem vetik meg
ágyunkat, nem aggódnak értünk,
nem vigyázzák féltve meg-megbotló
léptünk.
Kik elmentek, nem
kívánnak már szép jó éjszakát,
nem gyógyítják
lelkünk, és nem ölelnek át,
ha szíveinket marcangolja
az a sok-sok megbántás,
ami az életben oly sokszor
könnyekért kiált.
Kik elmentek, már nem
hallják meg azon szavakat,
melyeket az
itt maradtak fájva mondanak,
mikor az égbolt felé tekintvén újfent meglátják,
az egymásután következő
csillaghullását.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.