Bújtass el szívedbe,
hogy vigaszt nyújthassak,
ha már nem lesz, aki enyhíthetné
fájdalmaidat,
s ha már túl sok
csalódás ér, és túl sokat vesztesz
azon tettekből,
melyek emberré tesznek.
Bújtass el szívedbe, hogy
mindig érezhesd,
mily erős, és mily hatalmas
az-az anyaszeretet,
amire az élet és a halál
is majd egyaránt ráírja,
nincs az-az erő mely egy
anyaszívvel bírna.
Bújtass el szívedbe, hát
bújtass el, fiam,
hadd leljem fel
önmagam is a dobbanásokban,
ha egyszer majd emlékként
tükröződök vissza,
szemed fénylő könnyében
mely lelkem ragyogtatja.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.