Arany-alkony

Már átszínezte az idő barna hajamat,

festett bele fehér és ezüstszálakat,

amelyek bele-belesimulnak azon részekbe,

ahol a fiatalságnak  volt döntő szerepe.

Fájlalom, hogy gyorsan elfutott az élet,

s hogy egykor hamvas arcom ilyen ráncos, vén lett,

de boldog is vagyok, hisz büszkén mondhatom,

én még lentről csodálhatom arany-alkonyom.

Bár női szépségem már régen elhervadt,

ám mégis él bennem  az a bizonyos tudat,

hogy az öregség is adhat talán annyi örömöt,

mint az a fiatalság, mely fényben tündöklött.

Kun Magdolna