Egy pár lehettünk
volna,
itt lenn a földön, és
fenn a csillagokba,
ahol az odautazókat Isten keze óvja,
mikor lélekszárnycsapásuk
viharszél borzolja.
Mi fenn és lenn is
beállhattunk volna
az örökidőt lépő halhatatlan
sorba,
melynek tartópillére
a hűség oszlopa,
az, melyre a mi
nevünk is rá lett karcolva.
Minket élet és halál
összekötött volna,
ha te nem lépsz egy másik
messze eső útra,
ahol a köztünk lévő
távolság le nem győzhető,
bármily kitartó az
akaraterő.
Mi sötétből a fénybe
repülhettünk volna,
ujjainkat szorosan
ujjainkba fonva,
ha te megbecsülted
volna azt a mély érzést,
melyre Isten lehelte a
hűség pecsétjét.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.