Anyám arca, mai is szép,
mert én annak látom,
pedig keserű könnyek marják
ott a túlvilágon.
Hisz ott is fájja szívét azon bánata,
hogy nincs már, aki gyermekének
kaput nyithatna.
Ne sírj, anyám, ne hullasd hát
csillagfényű könnyed,
hisz a földön hagyottak is egyszer útra
kelnek,
s akkor felszárad az a sok-sok könny,
mely szép arcodat mossa,
s az is mely az én párnámon
hiányod zokogja.
Anyám arca szép marad, most már örökre,
mert az idő nem ró ráncot szép szemeire,
sem szelíd ajkára mely sokszor elmesélte,
hogy minden egyes életnek van befejező
része.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.