Anyám arca

Anyám arca, mai is szép,

mert én annak látom,

pedig keserű könnyek marják

ott a túlvilágon.

Hisz ott is fájja szívét azon bánata,

hogy nincs már, aki gyermekének

kaput nyithatna.

Ne sírj, anyám, ne hullasd hát

csillagfényű könnyed,

hisz a földön hagyottak is egyszer útra kelnek,

s akkor felszárad az a sok-sok könny,

mely szép arcodat mossa,

s az is mely az én párnámon

hiányod zokogja.

Anyám arca szép marad, most már örökre,

mert az idő nem ró ráncot szép szemeire,

sem szelíd ajkára mely sokszor elmesélte,

hogy minden egyes életnek van befejező része.

Kun Magdolna