A vasárnapok itt maradtak, csak te mentél
el messze.
Csak te olvadtál csillagként a láthatatlan
csendbe.
S csak te intettél búcsút, anyám, annak a
sok jónak,
amelyek e földön rólad, s rólam szóltak.
Fájnak ezek a színe kopott, szürke
ünnepek,
melyekben megtermett egykor a tiszta
szeretet,
és megtermett azon jóság, mitől sokszor
éreztem,
hogy általad én is emberré lettem.
A vasárnapok itt maradtak, hogy múltként
őrizzék
halhatatlan nagyságodnak fényes emlékét,
hisz emléked gyógyítgatja árvult
lelkemet,
mikor könnycseppem a sírodra halkan
rápereg.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.