Ha szeretteid hiánya
zokogásra késztet,
ne szégyelld a
könnyet, sem a gyengeséget,
mert hiányuk nem más mint az-az érzelem,
mely szíved legmélyében
emléket terem.
Amíg gondolsz rájuk,
amíg megsiratod őket,
nincs az a halál mely
életet legyőzhet,
hisz minden kihullt
könny és minden zokogás,
visszafelé pergeti az időmúlását.
Így minden egyes emlék,
mely szíveden dereng,
valóságot ébreszt
újra odabenn,
s te úgy élhetsz át
minden elmúlt napot, évet,
mintha sosem rajzolt volna könnyet rád az élet.
mintha sosem rajzolt volna könnyet rád az élet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.