Mikor anyám mesélt

Mikor eljött a hétvége útra kerekedtem,

s mint hazafutó árva, anyámhoz siettem,

hisz oly nagyon vágytam, hogy szelíd szép beszéde

legyen újra felnőttkorom dallamos meséje.

Mikor anyám mesélt, nem volt, ami bántott,

mert ő feloldotta bennem a sok szomorúságot,

 és elhitette velem, hogy mindaddig, míg él,

sors-utamon  veszély soha nem kísér.

De ahogy anyám elment, a sok-sok szép mese

jó lelkével együtt lett porba temetve,

így már csak emléke vigyázza azokat a vigasz-napokat,

melyek mosolygásba fonták szív-bánatomat.

Kun Magdolna