Van, mikor szívünk
nehéz kővé válik,
és van, hogy meghal
benne az élni akarás is,
mert ott rejtőzik odabenn
minden érzelem,
ami e rút világban
szépséget terem.
De mikor el-elvérző
szívünk nehéz kővé válik,
szemünk ékes fényén
könnycsepp nyoma látszik,
könny mely azért
hull, hogy enyhülést adjon,
ha túl mélyre ás
bennünk a kínzó fájdalom.
Így hát sose
veszítsük el azon hitünket,
hogy szívünk nem
bírja el a mázsás terheket,
mert amíg egyetlen
könnycsepp is arcunkra pereg,
addig nincs az a szív,
mely kővé dermedhet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.