Hó roppanás alatt
elnyűtt csizma szakad,
hej Mikulás-Mikulás, de
messzi az utad.
Hányszor járod
körbe ezt a nagyvilágot,
míg eljut minden házhoz
boldog kacagásod.
Vajon mennyi hópihe
tapad meg a ráncon,
mikor nevető
szemgödrödre nehezül az álom,
s mennyi könny hull
arra a hófehér szakállra,
melynek megfagyott
szálait fagyos szél cibálja.
Mily csodás lélek
vagy te kedves Mikulás,
hisz elhiteted
velünk, hogy a mese él tovább,
akkor is, ha
mítoszodra vasbilincset zárnak,
azok, kiket nem bűvöl
el a télapóvarázslat.
Kun Magdolna
Nagyon kedves vers - szeretettel olvastam!
VálaszTörlésMiki
Köszönöm!
VálaszTörlés