A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. november 17., kedd

Téli estéken


Téli estéken mikor szívembe tép anyám hiánya,
rágondolok a régi, meleget adó kályhára,
aminek lángjában lobogott az a szép mesevilág,
melynek parazsa volt a gyermeki varázs.

Ilyenkor alábbhagy a sírás, felszárad a könny,
mert minden régmúlt emlék újra előtör,
s én újra úgy érzem, mintha anyám védő karja
ringatgatna bele még éji álmaimba.

Hideg téli éjszakákon anyámról álmodom.
Ilyenkor levest főz nekem a kopott sparhelton,
s két kezét kulcsra zárva imádkozik értem,
hogy hazaértemig semmi baj ne érjen.

Fáj nagyon Anyám, hogy mindez már csak álom,
s hogy azt a parázsló kályhát is, csak délibábnak látom,
mert akkor mikor útra keltél magaddal vitted,
azt az igaz valóságot, mit veled éltem meg.


Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése