Szél-borzolt leveleket
taposok
ott a régi parkban,
ahol ajkunk suttogott
néhány szívből fogant
szót,
melyekben érzéseink,
vágyaink,
szenvedélyünk volt.
Taposom a leveleket,
s fájó zizegésük
könnyekre sarkall,
hisz belőlük is
kihunyt az-az életfény,
amely új hajtást
rügyezne majd
a jövő tavasszal.
Így hát én is elsiratom
a nyári színeket,
és minden elrozsdállt
őszi levelet,
mert tudom,
ami egyszer sorvadni kezdett,
az soha többé nem nyílhat
tavasz-rügyeket.
Kun Magdolna
Gyönyörű vers Magdika.
VálaszTörlésSzeretettel olvastalak
Miki
Köszönöm szépen Miki!
VálaszTörlés