Nehéz léptek

Nehéz léptű, anyám, ez a temetői út,

nehéz mert folyton megállásra késztet,

hisz minden esetben mikor hozzád indulok,

megtagadom azt, hogy eltemettek téged.

Nem akarom elfogadni azt a hiányveszteséget,

mely naponta megsebzi, átvérzi a szívem,

és szomorúvá tesz minden olyan percet,

melyben úgy érzem nélküled élni sincs kedvem.

De Halottak napján, minden olyan más.

 Akkor krizantém virágok szirmaiba éledsz,

s mécses lángok tüzében fényesül ki arcod,

hogy újra tisztán lássam halványuló képed.

Olyankor nincs akadálya a boldog ölelésnek,

mert amíg hófehér krizantémok szirmaiban éledsz,

s azoknak selyemfényű szirmait átölelhetem,

olyan, anyám, olyan, mintha itt lennél velem.

Kun Magdolna