Augusztus elején többször elmerengek,
s merengés közben
arra gondolok,
egy nyárral kevesebb
lett az a nagy egész,
amit a Jóisten nékem időmül
adott.
Így könnyezve siratok
el minden nyár-napot,
hisz mindben volt
valami maradandó szép,
amely átmelegít
akkor is ha majd a levélhulló ősz,
a tél deres útjának
nyomdokába lép.
Augusztus elején csendesebb a szív is,
nem ver már oly szenvedéllyel dallam-ütemet,
halk ritmusban
dobban, lassulva zenél,
mint ki érzi, hogy a
nyárral bevégeztetett.
Mert senki sem
tudhatja mennyi nyár lesz még,
s azt hány és hány
újabb évszak követi,
hisz egyetlen nap,
vagy tán egy perc is épp elég,
és sírunkra az időt
már homok pergeti.
Kun Magdolna
Kedves Magdika - én is megkönnyezek minden elmúlt nyarat, de kincseknél jobban őrzöm, ami szívemben maradt...
VálaszTörlésSzeretettel olvastalak.
Miki
Csak a szív képes újraszínezni a múlt emlékeit!
VálaszTörlésKöszönöm!