Anyám megtanított
arra, hogy túlélő legyek,
és soha ne veszítsem
el azon hitemet,
mely erőt és
kitartást ad mindahhoz a perchez,
amik sűrűn
záporozó könnyhullással telnek.
Anyám megtanított
arra, hogy lesznek emberek,
kik a legnagyobb bajban
is mellettem lesznek,
és minden árnyat,
minden borút elhessegetnek,
amelyek szívemre,
lelkemre ránehezedtek.
Anyám megtanított
arra, hogy nem a gazdagság
az amiben meglelhetem
az élet jutalmát,
ha nem az a szeretet
amivel majd körülölelnek
azok, akik önzetlenül
velem éreznek.
Anyám megtanított
arra, hogy mindent becsüljek
ami a szívnek,
léleknek oly nagyon kedves,
mert jöhet olyan idő
mikor más semmi sem marad,
csak az emlékekbe
rejtett boldogság-tudat.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.