Mókusokkal álmodó

Földre hulló sok levél

mókusszívekről mesél.

Kis leány volt, s oly bohó,

a mókusokkal álmodó.

Egyszer álom érte ott,

a tölgy alatt, a futkosót.

Űrhajó a földre szállt,

elhozta Mókuskirályt.

Szólt a kislány; ha felnövök,

eljössz-e értem? Eljövök,

szólt az ígéret, ha még élek,

mert nem feled a mókuslélek…

*

Fiatal lányként álmodó,

mondd, hol késik az űrhajó?

Tengernyi csillag az éj,

gyermekálmokról mesél.

*

Mára Ő is érti már,

hogy az élet mily sivár,

hogy az álom mind mese,

Miért? Nem érti senki se’.

Most már Ő is elhiszi,

hogy nem jön érte űrhajó,

s lassan elcsendesül

a Mókusokkal álmodó…

Vers:Fazekas Miklós

Fotók:Kun Magdolna