Elbúcsúzom nem sokára, indul vonatom,
peronján már ott vár a csend, s a nyugalom.
Szűk fülkémben meg az a kopott hegedű,
melynek dallama lesz odaát a nyugtató derű.
peronján már ott vár a csend, s a nyugalom.
Szűk fülkémben meg az a kopott hegedű,
melynek dallama lesz odaát a nyugtató derű.
Füstös vonatkémény, poros ablakok,
ez lesz az én táltosom, mivel tovarobogok,
s ez repít majd el, arra a bűvös varázshelyre,
ahol a könny és fájdalom mélyre lesz temetve.
Kun Magdolna
ez lesz az én táltosom, mivel tovarobogok,
s ez repít majd el, arra a bűvös varázshelyre,
ahol a könny és fájdalom mélyre lesz temetve.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.