Félelem

Amikor a félelem szívemen piheg,

úgy viselkedek, mint egy árva kisgyerek,

kinek bátorítás kell, szép szó, ölelés,

hogy megsokszorozzák hite erejét.

Amikor a félelem torkom szorítja,

szép mese kell nekem, ének, muzsika.

Két szerető kéz, mely lágyan simogat,

mikor a kíméletlen élet pofont osztogat

Amikor nagyon fáj, ez az átkos félelem,

szoríts magadhoz, szoríts kedvesem,

mert közelséged mindig bizonyságot ad

ahhoz, hogy le ne győzzék kitartásomat.

Kun Magdolna