Már avarnyomban lépem
a szeptemberi őszt,
melynek sápadtságán
szemem elidőz.
S míg elmerengve
nézem a sárgult levelet,
érzem, hogy a tűnő nyár
is búcsút integet.
Te is úgy sodródsz te
kicsi őszlevél,
mint felkapott
tollpihe, mit messze fúj a szél.
Oly nagyon messze,
oly nagy távolságra,
hogy csak ábrándnak
tűnik a tavasz virágzása
Mi sem tudjuk, mi sem
sejtjük, mikor érkeznek
a kéklő égen átfutó
csillagszekerek,
melyek elrepítenek
majd az örök nyár honába,
ahol valósággá válik
minden ember álma.
Sok őszben felragyog néhány
kihullt könnycsepp,
amely a keserű
elmúlás érzésétől teljes,
de ezek a fénylő
könnycseppek mind felszáradnak,
ha majd az első hóvirág új tavaszt fakaszt.
Kun Magdolna
Csodaszép - Magdika... Valahogyan így...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Féljük a gyönyörű, elmúlásra emlékeztető őszt, de annál boldogabbak leszünk majd tavasszal, ha kibújik az első hóvirág.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy itt voltál Miki!
Szeretettel.Magdi