Őszi dal

Szeretem az őszi színes lombokat,

Azokat a halkult hangú kismadarakat,

melyeknek bús énekeitől könnyezik a nap,

mikor viharszelek tépik pille szárnyukat.

Szeretem az avarlevél könnyed zizzenését,

Elrozsdálló álmaik puha pihegését,

amelyben már ott van a tél havas zúzmarája,

mely fehér leplet terít minden letört ágra.

Szeretem az őszi séták kavicsköves báját,

mert az megőrzi az emlék időtlen varázsát,

s még szeretem, úgy szeretem forró ölelésed,

mely tüzes csókba forrja a nyári melegséget 

Kun Magdolna