Amerre hajt az élet,
arra viszlek téged,
mert szívembe vésett
ezer év és még egy,
s oly mélyre vésett,
hogy senki nem lehet,
aki magáénak tudhatná
ezt a karcjelet
Ez a vésett karcjel
már olyan pecsétnyom,
mely hűen követ engem
a rögös utakon,
s ha fáradnék, ha
gyöngülnék terheim alatt,
erőt ad majd az a tudat,
hogy te velem vagy.
Ezer év és még egy
éppen elég ahhoz,
hogy elbírjam viselni
a küzdelmet, a harcot,
mert én minden egyes
csatába úgy indulok el,
hogy tudom, te ott is megvédelmezel.
Kun Magdolna
Szeretettel olvastam csodaszép versedet!
VálaszTörlésMiki
Szeretettel láttalak Miki, és nagyon köszönöm kedves szavaid!
VálaszTörlésMagdi