Én itt, te ott

Én itt sírok, te ott,

mert a múlt, oly éket vágott közénk,

hogy a jelen elvérzett minden

megálmodott reményt.

Boldogtalan vagy, mert hiányzik

szívedből egy kiszakított darab,

ami a sors kíméletlenségétől

ízekre szakadt.

S én bárhogy próbálom egymáshoz illeszteni

azokat a széthullt részeket,

sehogy sem áll össze a régi alakzat,

az a nagy egész,

mely egykor átdobogta bennem

az érzésfalakat.

Kitörölni múltad már sohasem fogod,

így marad kettőnk között

ez a könnyes állapot,

mely roncsolja a lelket, fájdítja a szívet,

s kiöli belőlünk azt a sok-sok érzelmet,

ami az évek sokaságából

egy életre kitellett.

Kun Magdolna