Én csak az éjszakákat
vágyom,
azt a puha-meleg
csendet,
mely könnyekké
formálja végtelen hiányod,
és ha sírok, helyetted
szeretget.
Mert a csend akkor a
legmegértőbb társ,
mikor nincs
mellettünk olyan
ki álmunkra vigyáz.
Én csak az éjszakákat
vágyom
nappalok helyett,
mert az teríti rám a
csillagos eget,
s az áraszt oly fényt
tűzlángja alatt,
mitől megvilágosulnak
a mély-árnyékfalak
S ha megvilágosulnak előttem
a mély-árnyékfalak,
már nem is látom túl
sötétnek
azt a végtelen teret,
amin az út egyszer hozzád
elvezet.
Kun Magdolna
Nagyon szép gondolatok, gyönyörű vers...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm, hogy gondolataim elnyerték tetszésed Miki!
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi