Ma kitárom lelkem fényes kapuját,
és egyenként fogadom be az emberszíveket,
azokat, kiknek sosem volt hazájuk,
s azokat is, kiket mások mélyen megvetnek.
Ma én leszek a fahéjas karácsonyi kalács,
én leszek a meleg kályha akácillata,
én leszek az, ki minden bűnt megbocsát,
kinek simogató keze a bánat gyógy-szava.
Ma én leszek a könnyek puha ragyogása,
s gyertyalángként világítom a lélek-utakat,
azokat az utakat melyeknek neve nincs határa,
szeretet-országon is túlontúl mutat.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.