Már közelről lépem
az örök tél nyomát,
hát fekete varjaim
öleljetek át,
és suhanjatok velem
messze-messze el,
hogy ne maradjon
utánam
semmi életjel.
Aki szívéből
szeret,
az úgyis gondol rám,
aki pedig nem,
annak úgyis mindegy
már,
hová repdes tört
szárnyakkal
az a költöző madár,
mely otthonába többé
vissza nem talál.
Vers-fotó:Kun
Magdolna
Édesm, Magdikám ! Nagyon szép !Szívfájdítóan...
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésNagyon köszönöm, megtisztelő szavaid.
Szeretettel. Magdi
Bizony! Igaza van Panninak!
VálaszTörlésKöszönöm kedves Józsi!
VálaszTörlés