Smaragdszemű

Smaragdszemű csillaglány,

szíved tépte ez a nyár.

Ne várj tavaszt, nem jön már,

hát tél nyomában induljál…

Havas fenyők között járva,

álmodd magad napsugárba,

s gondolj néhány ölelésre,

mely szárnyat vont az égi-kékre.

Mikor könny oltja a tűzhalálod,

s te pernyehamvú véged járod,

ne feledd, a földi percek,

bár fájtak, s néha elvéreztek,

de részük volt az életednek.

Kun Magdolna