Mikor elmentél, Mama
Mikor elmentél Mama,
szívembe zártam
azt a meleget,
mely lelked által
melengette
gyermekkezemet,
mert tudtam eljön
az-az idő,
mikor minden nyári
évet,
hópelyhekkel
lepnek
a télbe futó
léptek.
Most újra ősz van
Mama,
jeges szelek
fújnak.
Könnyet hulló
falevelek
intenek a múltnak,
s én csak
nézem-nézem
hogy sodrónak
messze,
és hogy válnak el
egymástól
a fákról
leperegve.
Mikor elmentél, Mama,
összetört a lelkem,
hisz megnyugvást nem leltem
bárhol is kerestem,
mert nélküled már nincs élet,
nincsen nyugalom,
csak szívet tépő, el nem múló
hiány-fájdalom.
Kun Magdolna
Nagyon szép vers, bármily szomorú is.
VálaszTörlésKöszönöm szépen kedves Józsi!
VálaszTörlés