Szeptember végi gondolatok

Már hamvadva égnek a szívtáji lángok,

és füstkormot szitál a szunnyadt parázs.

Hószínűek lettek a csókok, s az álmok,

miket forró nyár helyett, tél ölel át.

Már ködkönnyekkel sír a dérezüst élet,

és harangszót kondít a hűs őszi szél,

mit nem kísért többé madárdalos ének,

sem felhőkön bóklászó vágy-szenvedély.

Már hamisan csendül a sors írta dallam,

kilopta szívünkből a mesés varázst,

mely vigaszt adott, mikor felsírtunk halkan,

és lelkünket az éj, árnya fonta át.

Kun Magdolna