A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2013. szeptember 20., péntek

Őszi csend


Már nem mesélnek a parkban sem a fák,
hallgatagok lettek a levél-koronák.
Oly szótlan a csendességük, s olyan szomorú,
mint ember-szívünknek az őszi mélabú.

Fa és emberlélek, egy és ugyanaz,
mindkettőt fájdítja az a bizonyos tudat,
hogy a tél, dermesztő, fagyos ereje,
ha jeges könnyét sírja a zsenge rügyekbe,

sosem nyílik nyárba többé a lombok levele.
S akkor belefagy a télbe minden fa lelke,
és belefagy az ember-lelkek mindazon hite,
mely nap-sziromként hullna a tavasz elibe.

Kun Magdolna


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése