Szeptemberi emlék

Szeptember volt. Hűvös, szeles ősz.

Dér szállt minden lombra.

Mi a hídon álltunk. Kezem kezed fogta,

s néztük a haldokló levél-ágakat,

amik csendben siratták elmúlásukat.

Sápadt volt a táj, kietlen és rideg.

Mindenütt sodródó, szélfújt levelek,

melyekre rozsdafoltok martak égető sebet,

s késő zápor pergetett esőcseppeket.

Könnyeztek a fák, könnyeztünk mi is.

Velük sirattuk el azon nyarakat,

amik ma már avarhantban lépik

a búzavirágkék emlék-utakat

De tudjuk,

lehet az ősz levélhulló,

s a tél is lehet zúzmarás, havas,

ám abban a havas zúzmarában,

már fennkölt hangon kacag

a minden évben visszatérő

rügyet bontó tavasz.

Kun Magdolna